2011. január 1., szombat

Énekelj minden nap!

A hajnali harangszónak gilingalangója,
Hirdetgeti, hogy az évnek itt a fordulója.
Ezért, friss jó egészséget, bort, búzát és békességet
Kívánunk mi bőven az új esztendőben.


Kányádi Sándor: Jön január


Porka havak esedeznek,
sopánkodnak a verebek.
Jegenyefán ócsárolják
Januárt a zajgó csókák.

De Január rá se ránt a
fákon csárogó csókákra,
sem a tetőn dideregve
siránkozó verebekre.

Azért van a csűrön cserép,
bújjon alá, aki veréb,
s a füstölgő kémény mellett,
aki csóka, melegedhet.

Jön Január, megy Január,
kinek-kinek kedvébe jár,
szánkót csusszant, ródlit lódít,
gyermekekkel hógolyózik.

A kucsmáján, lám, mit látok,
egy korai hóvirágot.
Sorra sétál minden házat,
s boldog újévet kívángat.

Január


Pálnak fordulása
Fél tél elmúlása
Piroska napján a fagy
Negyven napig el nem hagy.
Ha fénylik a Vince,
Megtelik a pince.
A ködös január
Nedves tavasszal jár.

Január: Boldogasszony hava

Gonoszjáró napnak számított. Reggel a legények és a pásztorok mindenféle eszközzel zajt keltettek, hogy elűzzék a gonoszt. Addig zörögtek, amíg föl nem ébredtek az állatok és a családok.


A nyájfordítás is e naphoz kötődik. Az istállóban addig zörögtek, amíg a jószág a másik oldalára fordult. Így kerülték el azt is, hogy az állatok betegek legyenek.

2010. december 31., péntek

Óév búcsúztató

Az év utolsó napja - szilveszter

Weöres Sándor: Új-évi mese
Mesét mondok, dí-dá-dú,
egyszer volt egy százlábú.

Hát az a százlábú állat
sorra számlálgatott minden lábat,
eredményül mennyi jött?
épp 365.

Az év minden napjára
jut neki 1-1 lába.

Egyik csupa kulimász,
a másikkal magyaráz,
harmadikkal zongorázik,
negyedikkel falra mászik,
ötödikkel mutogat,
hatodikkal cukrot ad,
hetedikkel krumplit hámoz,
nyolcadikkal sok vendéget hív a házhoz,
kilencedikkel az ajtót nyitja,
tizedikkel vendégeit kihajítja,
tizenegyedik csak csonka,
tizenkettedikkel ágyát bontja,
tizenharmadikat leharapták,
tizennegyedikkel fog vakmacskát,
tizenötödikkel koccint,
tizenhatodikkal pöccint,
tizenhetedikkel fociz,
tizennyolcadikkal kocsiz,
tizenkilencedikkel sántikál,
a többivel fürgén szaladgál.

Ahány lába
- mert nem dőre -
éppen annyi adománya
az újesztendőre:
minden napra jut 1-1,
a sok kicsi sokra megy.

2010. december 29., szerda

Kányádi Sándor: Tél




Beállt a Küküllő,
jégpáncél van rajta.
Nagy csönd van, elveszett
egészen a hangja.

A lovát úsztató
nyári kis legényke
korcsolyázni jön most
az arasznyi jégre.

Havasak a fűzfák,
mindenütt csak hó van.
Megcsillan a vén nap
mosolya a hóban.

Jégcsapok díszítik
a megdermedt gátat.
Vacog minden, ám a
halacskák nem fáznak.

Jég alatt versenyt
verseny után tartva,
készülnek a fűzfát
zöldítő tavaszra.

Kányádi Sándor: Ül a tél a hegy tetején

   
Ül a tél a hegy tetején.
Fehér kucsma van a fején.
A hátán meg fehér suba.
Készülődik a faluba.
Tápászkodik, fölkel s jövet
fehér terveket szövöget.
Szórja, hinti, hol elhalad,
két marokkal a friss havat.
Fehéredik domb és lapály.
Olykor-olykor a tél megáll.

Gondos gazdaként széttekint,
aztán munkába fog megint.
Ahol kilátszik a vetés,
vet oda egy marokkal, és
mire a mi falunkba ér,
mögötte már minden fehér.
Egy kicsit még tipeg-topog,
befagyasztja a patakot.
Lepihen és a szürkület
csöndjében füstöt ereget.

Kányádi Sándor: Nagyanyó-kenyér



Búzát vittem a malomba,
hej, de régen volt,
amikor még a Küküllőn
malom duruzsolt.

Megőröltem a búzámat,
lisztje, mint a hó,
Örült neki a ház népe,
kivált nagyanyó.

Sütött is az új búzából
olyan kenyeret,
illatára odagyűltek
mind a gyerekek.

Azóta is azt kívánom:
legyen a világ
olyan, mint a búza közt
a kék búzavirág.

Mindenkinek jusson bőven
illatos-fehér,
ropogósra sütött, foszlós
nagyanyó-kenyér!

Weöres Sándor: Regélő


Három görbe legényke, róka rege róka,
tojást lopott ebédre, róka rege róka,
lett belőle rántotta, róka rege róka,
a kutya lerántotta, róka rege róka.

Egyik szidta gazdáját, róka rege róka,
másik meg a fajtáját, róka rege róka,
harmadik az ükapját, róka rege róka,
hozzávágta kalapját, róka rege róka.

Énekelj minden nap!

Regösének

Adjon az Úristen ennek a gazdának
Két kis ólat, száz darab malacot,
Az egyikből kifussanak, a másikba befussanak.
Haj, regö rejtem, azt is megadhatja
az a nagy Úristen.

Adjon az Úristen ennek a gazdának
Száz hold földet, egy darab ekét,
A mellé meg szerencsét,
Haj, regö rejtem, azt is megadhatja
az a nagy Úristen.

Padon ül a gazda, posztónadrág rajta.
Ezer forint a zsebébe,
Fele a gazdáé, fele szegény regölőké.
Haj, regö rejtem, azt is megadhatja
az a nagy Úristen.



Ahol még élő a népszokás



(A hanganyag: Együd Árpád tapsonyi felvétele, 1975-ből. (Nemesvidről származó regölés).
Az összeállításban látható képekhez nem készült hangfelvétel.)

Egy somogyi regösének:


1. Nem vagyunk mi rablók, Szent István küldöttje.
 Haj, regö rajta, azt is megadhatja az a nagy Úristen.

2. Adjon az Úristen ennek a gazdának
két szép tehenet, tejet-vajat eleget,
hadd süssenek rétest a szegény regölőknek!
Haj, regö rajta, azt is megadhatja az a nagy Úristen.

3. Adjon az Úristen ennek a gazdának
két szép ökröt, ökör mellé szekeret, szekér mellé kereket,
kerék mellé locsöt, a locs mellé vasszöget, a vasszög mellé faszöget!
Haj, regö rajta, azt is megadhatja az a nagy Úristen.

4. Adjon az Úristen ennek a gazdának
két szép ólat, száz koszos malacot,
az egyikbol kifussanak, a másikba befussanak!
Haj, regö rajta, azt is megadhatja az a nagy Úristen.

5. Adjon az Úristen ennek a gazdának
két szép kecskét, melléje menyecskét,
a menyecskéhez jó szerencsét!
Haj, regö rajta, azt is megadhatja az a nagy Úristen.

6. Széken ül a gazda, bársonynadrág rajta.
Ezer forint a zsebében,
fele a gazdáé, fele meg a regöloké.
Haj, regö rajta, azt is megadhatja az a nagy Úristen.

7. Rozit Isten meg ne mentse, kebelébe rejtse,
dunna alá takargassa, úgy rikassa,
mint a koca malacát, de még annál is jobban.
Haj, regö rajta, azt is megadhatja az a nagy Úristen.

Regölés



A tiszapalkonyai néptánc tagozat fellépése a Világ virága gálán.

Regölés

(Beköszöntő:)

- Dícsértessék a Jézus Krisztus! Eljöttünk Szent István szolgái, régi szokás szerint. El is mondanánk Szent István énekét, ha kegyelmeiknek tetszenék. Mondjuk-e vagy ne?

(Ha megengedik, belépnek, s éneklik:)

Ahol keletkezik egy ékes nagy út, a mellett keletkezik egy halastó-állás.
Hej, regülejtem, regülejtem!
Noha kimennél, uram, Szent István király vadászni, madarászni,
De ha nem találnál sem vadat, sem madarat, hanem csak találnál csodafiúszarvast.
Hej regülejtem, regülejtem!
Ne siess, ne siess, uram, Szent István király, az én halálomra!
Én sem vagyok vadlövő vadad, hanem én is vagyok az Atyaistentől
Hozzád követ!
Hej, regülejtem, regülejtem!
Homlokomon vagyon fölkelő fényes nap, oldalamon vagyon árdeli szép hold,
Jobb vesémen vannak az égi csillagok.
Hej, regülejtem, regülejtem!
Szarvam vagyon ezer vagyon, szarvan hegyin vannak százezer sövények (szövétnek),
Gyulaszlagy, gyulaszlagy holtatlan alusznak. (Gyújtatlan gyulladnak, oltatlan alusznak.)
Hej regülejtem, regülejtem!
Hem, már kit adjuk? A (Ferencznek) adjuk, (Hováth Annát) adjuk.
Hej, regülejtem, regülejtem!
Hej, már kit adjuk? A (Pistának) adjuk, (Király Terézt) adjuk.
Hej, regülejtem, regülejtem!
Hej, már kit adjuk? (Juliskának) adjuk, (Bődy Jancsit) adjuk.
(És így tovább, a család minden tagjának "regölvén" egy falubelit.)
(Végül szóval köszöntik:)

Adja Isten, hogy több Szent István napját is megélhessük; ne búval, bánattal, több örvendetes napokkal dicsérjük a Jézust!

(Sebestyén Gyula gyűjtése)


2010. december 28., kedd

Gárdonyi Géza: Nagyapó tréfái

Unatkozó gyermekeknek mulatságul, tanulságul, hallásból, tudásból, maga-kitalálásából összeírta
Gárdonyi Géza

A láthatatlan írás
- Mikor Dobót a törökök szorongatták, - így kezdte nagyapó az elbeszélését - egyszer csak a föld színe alatt az alagúton bejutott hozzá egy magyar ifjú.
- A maklári bírótól jövök - mondotta. - Ihol ez a levél, az küldte.
Dobó fogja a levelet, viszi a bástyára (mert lármát hallott ottan), aztán, hogy megnézte, nincs-e nagy baj, felbontotta a levelet. (Nagyapó belenyúlt a zsebébe és kihúzott onnan egy árkus tiszta papirost.)
- Ihol, ezt a levelet bontotta ki Dobó.
- De hiszen ezen nincs egy betű se! - kiáltották a gyerekek.
- Dobó is éppen ezt mondta - felelte nagyapó. - Mutatja a levelet Bornemissza Gergelynek, a mindentudó vitéz diáknak, hát az elmosolyodik.
- Miért mosolyodott el, nagyapó?
- Azért, mert ő el tudta olvasni.
- A semmit?
- Nem semmi ez, gyerekek. Nesze, Pista, tartsad csak oda a papirost a meleg kályhához, majd meglátod egy perc múlva, hogy mit írt a maklári bíró.
Pista odafekteti a papirost a melegre, hát egyszer csak girbe-görbe vonalak látszanak a papiroson.
Nézik, olvassák, hát ez az írás:
"Tisztelt kapitány uram! Értesítem, hogy a törökök éheznek. Nem bírják ki tovább két napnál."
- Hogyan volt írva ez a levél, hogy csak a meleg nyomta ki a betűit?
- Citrom levével - felelte nagyapó.

 Hogyan lehet pipacsból babát csinálni?
Ahogy a mezőn sétáltak, nagyapó leszakított két pipacsot. Az egyikről leszedte a piros szirmokat. A másikon meghagyta. Az, amelyikről leszedte a szirmokat, ilyen maradt, mint ez a jobbra írt kép mutatja.
Nagyapó átszúrta ennek a szárát a másik pipacson és egy tüskével szemet, orrot bökött rá. Hát egy gyönyörű kis baba lett a pipacsból, ilyen, mint itt a balra írt kép mutatja.
Azonban nagyapó még ezzel nem elégedett meg. Csinált a pipacsból más alakú babát is. Átkötötte ugyanis a pipacs derekát fűszállal és a pipacs felső részén kezeknek átszúrt egy száracskát. Lett a baba ilyen:
Egy másiknak meg utánanyúlót is csinált. Az meg ilyen lett, mint bal-felől látható.
Nemcsak a leányok, hanem a fiuk is örültek a virág-babáknak. Hát még mikor azt látták, hogy nemcsak a pipacsból, de más virágokból is lehet babákat csinálni. Elég, ha a szoknya pipacs. A baba derekát meg a fejét más virágokból lehet összeállítani. De már ezt nem mutatta meg nagyapó. Azt mondta:
- Találjátok ki magatok!



Furfangos csomókötés
Ahogy uzsonnáztak a kerti asztalon, jön egy hetyke-petyke cigány és kéreget.
- Miért nem dolgozol? - kérdezi nagyapó. - Hiszen te egészséges ember vagy.
- Nincs munka - feleli a cigány.
- Hát mihez értesz te?
- Értek én mindenhez a világon. Nem tetszik nekem olyat mondani, hogy én meg ne tudnám tenni.
Az asztalon egy darab madzag hevert. Fölveszi nagyapó a madzagot és azt mondja:
- No, ha mindent tudsz, hát ihol ez a madzag: köss a közepére egy csomót, de úgy ám, hogy a két végét egy pillanatra se ereszd el.
Nézi a cigány egy darabig a madzagot, vakarja is a fejét, utoljára azt mondja:
- Nem lehet az, kenyergem.
- Dehogynem, - feleli nagyapó - ha nem lehetne, nem mondanám.
A gyerekek is próbálgatják a csomókötést, de egyiknek se sikerül. Annyira könyörögnek a nagyapónak, hogy végre megmutatja.
Hát annyiból állott az egész, hogy nagyapó először keresztbe fonta a karját, azután így fogta meg a madzagot, egyik kezével az egyik végén, másikkal a másik végén. Amint szétbontotta a két karját, a madzag közepén csomó termett.



A nagyapó ujja
A gyerekek mágnesvasat vettek és naphosszat azzal játszadoztak...
- Milyen különös, - mondottak nagyapónak - hogy a mágnessel minden kis vasat föl lehet venni.
- Hát a diót fölveszi-e a mágnes? - kérdi nagyapó.
- Hogy venné fel, - felelik a gyerekek - hiszen a dió nem vas.
- No, - azt mondja nagyapó - akkor az én ujjam többet tud, mint a ti mágnesvasatok, mert az én ujjam fölveszi a diót.
Azzal kivesz a zsebéből egy diót, az asztalra állítja, s egy-kettő: ott van a dió nagyapó mutatóujján.
A gyerekek nem tudtak hová lenni csudálkozásukban, csak mindentudó Gergely bácsi nevetett. Ő ugyanis meglátta, hogy nagyapó a dió hegyét észrevétlenül belecsíptette az ujjába s azért lóg a dió, nem pedig, mintha a nagyapó ujja mágneses volna.



A métermérő
- Játsszatok - mondotta nagyapó vacsora után a gyerekeknek.
- Nincs mivel - feleltek a gyerekek.
- Játszani mindennel lehet. Gyuri, a te zsebedből egy métermérő áll ki. Azzal is lehet.
- Mit?
- Csinálj belőle csillagot.
Persze, a gyerekek nem tudtak a méterből csillagot csinálni. Nagyapó hármat is mutatott:
Aztán azt is megmutatta nagyapó, hogy a méterrel (amelyik tíz részbe hajlik), hogyan lehet minden betűt kiformálni.
A rajzoló bácsival ide rajzoltattam, hogy amelyikteknek ilyen összehajtogatható métere van, meg tudja csinálni a rajz után a betűket.


Hüvelyk Matyi keze
Az asztalon lágy kenyér volt. A gyerekek golyócskákat gyúrtak.
- Az semmi, - mondotta nagyapó - golyót a galacsinhajtó bogár is tud formálni, hanem ha már golyót csináltatok, formáljatok belőle például egy kezet.
- Mutassa meg nagyapó, hogyan lehet?
- Hát így: először nagyjából lapítsátok össze a golyót és csináljátok meg oldalt a hüvelykujjat, alól meg a szárat.
Ha ezt meg tudjátok csinálni, könnyen kipödörhetitek belőle a négy ujjat. Csak arra vigyázzatok, hogy a középsőujj a leghosszabb legyen, a kisujj meg igazán kis ujj legyen.
    
Aki ezt jól meg tudja csinálni, hajlítsa be középen az ujjakat, akkor még jobban hasonlít az emberi kézhez.
Ha pedig a mutatóujját egyenesre hagyjátok, a mutató kézhez fog hasonlítani.
- Tudjátok-e, kinek van ilyen kis keze?
- Senkinek.
- A mesebeli Hüvelyk Matyinak.

A naphoz kötődő szokások

A pásztorok vagy a legények vesszővel járták a falut, s megcsapkodták vele a nagylányokat és a gyerekeket.
Csíkban (Székelyföld) e köszöntőt mondták:

"Örvendetes nagy nap Krisztus születése,
Melyben Szent István életét végzette,
Szent János pediglen példáját követte.
Mi is elindulánk Heródes nyomdokán,
Akarván követni, de nem fegyverekkel,
Hanem szép termő ágakkal szenteljük ünnepét."

(Bálint Sándor gyűjtése)

A vesszőzés szokása egészséget, ébredést hozott. Ez is azt szolgálta, hogy mozduljon minden a téli moccanatlanságból.

Aprószentek

Jézus születése idején Heródes volt a zsidók királya. Amikor meghallotta, hogy Jézus, a király megszületett szörnyű haragra gerjedt, mert féltette hatalmát. Elhatározta, hogy megöleti az újszülött Jézust. Mivel nem tudta megtalálni a Szent Családot, elrendelte, hogy minden két évesnél fiatalabb fiúgyermeket öljenek meg Betlehemben.
A Szent Családnak sikerült kimenekülnie a városból, messze Egyiptomba, de sok gyermek esett áldozatul a vérengzésnek.


Ennek a gyermekgyilkosságnak az áldozatai  az "aprószentek", de azokra a gyermekre is e napon emlékezünk, akik kicsi korukban haltak meg azóta bármikor és bárhol. Ők is aprószentek.