2011. január 14., péntek

Benedek Elek: A gomba


Egyszer Krisztus urunk a földön jártában-keltében erősen megtalált éhezni. Mondta Péternek, aki vele volt:
- Péter, menjünk be valahová, talán adnak egy csepp tejet Isten nevében.
- Biz a jó lesz, menjünk be,, - mondta Péter - én is éhes vagyok.
Bemennek egy szegény özvegyasszonyhoz, tejet kérnek s ez adott is két pohárral. De az asszony éppen akkor sütött kenyeret s Péter szeretett volna lángost is enni. Az ám, de nem merte mondani Krisztus urunk előtt, akinek elég volt az egy pohár tej is. Mikor aztán kimentek a házból, Péter hirtelen visszafordult s suttyomban lángost is kért az asszonytól. Adott ez lángost is, Péter meg lassan bandukolt Krisztus után s falatozni kezdett a lángosból.
Jól tudta Krisztus urunk, ha nem is tekintett vissza, hogy mit csinál Péter s amint ez a szájába vette az első falatot, Krisztus urunk hátra szólt valamit. Nit volt, mit nem tenni, Péternek válaszolnia kellett, de hogy meg ne tudja Krisztus urunk, hogy lángost eszik, kiköpte a szájából. S valahányszor éppen tele volt a szája, akkor szólt Hátra Krisztus urunk s Péter egy falás nem sok, annyit sem nyelhetett le a lángosból.
Mikor aztán mind kiköpte, visszanézett nagy keservesen. S hát mit látott! Minden falásból, amit kiköpött, gomba lett!
Így lett a gomba s azóta olyan puha, mint a lángos lepény.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése