2011. január 14., péntek

A fák királya, a királyok fája: a tölgy

Járjunk bár az Alföld „tengersík vidékin” vagy Gömörország hegyei közt, ha megkérdezünk valakit, milyen egy szép fa, valószínűleg azt fogja mondani, hogy a törzse s ágai vastagok, levelei fényesek, dús lombja bő árnyékot ad az alatta megpihenőknek. Pontosan ilyen fa a tölgy is, melyet nem hiába neveznek az erdők királyának. A tölgyfa számtalan nép hiedelemvilágában szerepel, az alföldi magyar parasztemberében éppúgy, mint a régi keltáknál.

A görög mitológiában az égi király, azaz a villámisten, Zeusz szent fájaként tisztelték. Innen ered az az ősi hiedelem, mely szerint a tölgy magához vonzza a villámokat. Elsőre talán ostobaságnak tűnhet, hogy a villám kitüntetett figyelmet szentelne ennek a tagadhatatlanul vonzó fának. Egy angol kutató azonban vette a fáradságot, és 17 éven át jegyezte a villámsújtotta fákat. Azt tapasztalta, hogy 60-szor több tölgyet ért villámcsapás, mint bükkfát. Ne feledjétek tehát, viharban nem tanácsos fa alatt menedéket keresni, különösen, ha az egy tölgy.

A híres magyar puszta, az Alföld legelterjedtebb fája egykor a kocsányos tölgy volt. Összefüggő erdőket ez az óriási fa sohasem alkotott, ligeteit hol tocsogók, hol nádasok szakították meg. Ma csak ritkás foltokban fordul elő ezen a vidéken. A több száz éves, magányosan álló fákat az alföldi népnyelv basafának nevezi. Számos állatfajnak nyújtanak élőhelyet, így a nagy szarvasbogárnak, szívesen fészkel rajtuk védett ragadozó madarunk, a kék vércse.

(forrás: jogazda.sk)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése