Ott, ahol a nyüzsgő emberek nem járnak,
Fenn van a tanyája a madárkirálynak.
Minden élő lénytől elhagyott magányban,
Gyönyörködik a nagy végtelen világban.
Sziklaszirten ülve belenéz a napba -
S a lenn zúgó vihart komoran hallgatja.
Hadd zúgjon a vihar, villám hadd cikázzon,
Fölfelé száll a sas elterülő szárnyon.
Szárnya meg se lebben...úszik a kék űrben...
Fölvijjog az égre egy-egy éles füttyben.
Nagy köröket ír le a magasba törve -
Lenn alatta mélyen minden olyan törpe.
Nem féli a rabság suhogó vesszőjét:
Szívja a szabadság áldott levegőjét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése