2011. november 18., péntek

Irinyi János és a biztonsági gyufa

Kevés olyan találmány létezik, amely annyira ismert és mindennapi használati tárggyá vált volna, mint a gyufa. Ez az apró kis eszköz szinte fogalomként él az emberek tudatában, jóllehet ma már a gázgyújtók és az elektromos gyújtók korában egy kissé háttérbe szorult a használata. Feltalálója, illetve továbbfejlesztője Irinyi János volt.


Irinyi János (1817-ben született) még csak vegyészhallgató volt, amikor a zajtalan és robbanásmentes, biztonsági gyufát kitalálta. Az ötletet tanára sikertelen kísérleteiből merítette hozzá. Aztán persze ő maga is sokáig kísérletezett, mígnem odáig jutott, hogy gyufája biztonságos volt. Talámányát 1836-ban szabadalmaztatta. Majd 1840-ben Pesten megalapította az első magyar gyufagyárat, amely 1848-ig működött.



A tűzgyújtás története:
• Az ősember könnyen gyúló anyagban (száraz tapló, moha) hegyezett végű fapálcák gyors pörgetésével élesztett tüzet.
• Évezredek múlva az ókori emberek kovakőből csiholtak szikrát.
• Később hegyi kristályból vagy üvegből készítettek lencsét. Ezzel a Nap sugarait egy helyre összpontosították, s egy gyúlékony anyagot lángra lobbantottak vele.
• A 18. század végén kezdték tűzgyújtásra használni az akkor már száz éve ismert fehér foszfort, amely levegőn vagy gyenge dörzsölésre meggyulladt.
• Az első dörzsgyufák robbanásszerűen gyulladtak, rettenetes bűzzel és néha nagy lánggal égtek. De nemcsak ezek a kezdetleges gyufák voltak veszélyesek. Az első években a gyufagyárakban is rosszak voltak a munkakörülmények, és dolgozók nagy számban kaptak foszformérgezést.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése