2011. január 7., péntek

Készíts bohócot!


Kattints a képre, és a nagyított változatot nyomtasd ki!

•Ragaszd rajzlapra a lapot, és nyírd ki a formákat.
•A zöld pontokon lyukaszd ki őket.
•Készíts vékony drótból összefogató kapcsot az ábra szerint.
•A világoszöld pontoknál erősítsd a karokat és a lábakat a testre.
•A törzs mögött kösd össze őket a fotó szerint.
•Ha meghúzod a fonalat, a bohóc vidáman ugrál.

Énekelj minden nap!


A, a, a
A, a, a, a farsangi napokban.
A farsangi napokban, legyünk mi is vígabban.
A, a, a, a farsangi napokban.

A, a, a, a farsangi diákok.
A farsangi diákok, piros nadrágban járnak.
A, a, a, a farsangi napokban.

Ből, ből, ből, három nagy keszkenőből
Mind asszonyok mind lányok, elöl bögyöt csinálnak.
Ből, ből, ből, három nagy keszkenőből.

Gé, gé, gé, öregasszony gégéje,
Öregasszony gégéje sört, pálinkát bevenne.
Gé, gé, gé, öregasszony gégéje.

Ku, ku, ku a kakas kukorékol.
Szeretem a taréját, jó metéltbe a nyakát.
Ku, ku, ku a kakas kukorékol.

Ju, ju, ju, Juli, Panni sem különb.
Nem maradhat a rokkán, mindig út-fut az utcán.
Ju, ju, ju, Juli, Panni sem különb.

A vajaspánkó (orosz népmese)

Élt egyszer egy öregember és egy öregasszony. Kéri az ember az asszonyt.
-Süss nekem anyjuk vajaspánkót.
-Ugyan miből süssek? Egy csepp lisztünk sincs.
-Ej, te asszony! Kapard le a kosár oldalát, seperd fel a magtárt: hátha kerül így egy kis liszt.
Úgy is tett az öregasszony: lekaparta a kosár oldalát, felseperte a magtárt, s került is liszt két marékkal. A tésztába tejfelt kevert, pánkót vágott belőle, kisütötte vajban s kitette a pánkót az ablakba hűlni.
Elunta magát a vajaspánkó , legurult a lócára, a lócáról a padlóra, s a padlóról legurult az ajtó felé. Átgurult küszöbön a tornácra, a tórnácról a lépcsőre, a lépcsőről az udvarra, az udvarból túl a kapun, mindig messzebb és messzebb.
Gurult, gurult az úton és szembe jött vele egy nyúl.
-Megeszlek te vajaspánkó!
- Ne egyél meg sandaszemű! Inkább hallgasd meg milyen szépet énekelek neked!
A nyúl hegyezni kezdte a fülét, s a vajaspánkó rákezdte az éneket:
Vajaspánkó a nevem
Elmondom eredetem:
Magtárban sepertek,
Kosárról kapartak
Tejfellel kevertek
Kemencén sütöttek
Ablakon hűtöttek.
Megszöktem az otthonomtól
Gazduramtól, asszonyomtól
Mért féljek nyúl tőled?
Megszököm előled!
S tovább gurult. Úgy eltűnt a nyúl szeme elől mintha ott sem lett volna. Begurult a vajaspánkó az ösvényen az erdőbe, s találkozott a farkassal.
-Megeszlek te vajaspánkó!
-Ne egyél meg ordas farkas! Szépet énekelek neked.
És fújni kezdte:
Vajaspánkó a nevem
Elmondom eredetem:
Magtárban sepertek,
Kosárról kapartak
Tejfellel kevertek
Kemencén sütöttek
Ablakon hűtöttek.
Megszöktem az otthonomtól
Gazduramtól, asszonyomtól
Megszöktem a nyúltól,
Miért féljek farkas tőled ?
Mindjárt megszököm előled!
S tovább gurult. Úgy eltűnt a farkas szeme elől mintha ott sem lett volna. Gurult,gurult a vajaspánkó az erdőben, s szembe jött vele a medve. Csörtet, töri a lombot, rontja a bokrot.
-Megeszlek te vajaspánkó!
-Ne egyél meg tányértalpas, ugyan miért is ennél meg?
S a vajaspánkó már rá is kezdte:
Vajaspánkó a nevem
Elmondom eredetem:
Magtárban sepertek,
Kosárról kapartak
Tejfellel kevertek
Kemencén sütöttek
Ablakon hűtöttek.
Megszöktem az otthonomtól
Gazduramtól,asszonyomtól
Megszöktem a nyúltól,
Ordas farkas úrtól,
Miért félnék medve tőled?
Megszököm mindjárt előled!
S tovább gurult. Úgy eltűnt a medve szeme elől mintha ott sem lett volna. Gurult, gurult a vajaspánkó, s szembe jött vele a róka.
-Jó napot vajaspánkó! Ej milyen jóképű, milyen pirospozsgás vagy!
De a vajaspánkó már rá is kezdte:
Vajaspánkó a nevem
Elmondom eredetem:
Magtárban sepertek,
Kosárról kapartak
Tejfellel kevertek
Kemencén sütöttek
Ablakon hűtöttek.
Megszöktem az otthonomtól
Gazduramtól,asszonyomtól
Megszöktem a nyúltól,
Ordas farkas úrtól,
Mackó Miska úrtól,
Miért féljek hát tetőled?
Megszököm könnyen előled!
-Felséges ének!-szólt a róka.

-Csak az a baj, hogy megöregedtem kedvesem, rosszul hallok. Ülj csak ide az orrocskámra, s fújjd el mégegyszer.
Nagyon jól esett a vajaspánkónak, hogy így megdicsérték az énekét. Felugrott a róka orrára és újrakezdte:
-Vajaspánkó a nevem...
Abban a pillanatban a róka-hamm-bekapta.
Ha a róka a vajaspánkót be nem kapta volna, az én mesém is tovább tartott volna!
"Itt a vége, fuss el véle, kerekerdő közepébe!"

(fordította: Rab Zsuzsa)

A mohácsi busójárás

Mohács napjainkban is őrzi a népi farsang, a karnevál hagyományát.  Itt minden évben megünneplik a busójárást, amely turisták tízezreit vonzza magához. A népszokás eredetéről így írnak Mohács város honlapján:


     „Mohácson a hagyomány eredetét a törökűzés legendájával is magyarázzák. A mondának – mely szerint a Mohács-szigeti mocsárvilágba menekült őslakos sokácok megelégelve a rabigát, ijesztő álarcokba öltözve, maguk készítette zajkeltő eszközökkel, az éj leple alatt csónakokkal átkelve a Dunán, kizavarták a törököket Mohácsról – aligha van történeti alapja. A város 1687-ben szabadult fel a török uralom alól, s a sokácság nagy arányú betelepítése csak mintegy tíz évvel ezután kezdődött meg. Minden bizonnyal a balkáni eredetű sokácok korábbi hazájukból hozták magukkal a szokást, mely aztán Mohácson formálódott tovább és nyerte el mai alakját. A népszokás megjelenéséről a XVIII. század végéről vannak az első adatok."

A farsang

A farsang a tavaszvárás örömünnepe.
 

Már évszázadok óta jelmezes felvonulások, lakodalmak és disznótorok jellemzik.  Közel a tél végéhez  az emberek már várva várják a tavasz közeledtét, ezért jelmezekkel, maszkokkal próbálják elijeszteni a telet.  Ezenkívül úgy gondolják, hogy ha sokat esznek és isznak ebben az időszakban, akkor a természet is kedvet kap hozzá, és sok termést hoz az évben. 


 
     A farsangi köszöntés alatt jelmezbe öltözött gyerekek, fiatalemberek, néha tanítók jártak házról házra a faluban.   Ahol beengedték őket, ott verses, énekes köszöntőket mondtak, majd a házigazdáktól ajándékokat kaptak: pénzt, tojást vagy szalonnát.

Devecsery László: Bohóc-biztató



Gyertek, gyertek, gyerekek!
Én veletek nevetek!
Mosolyogjunk, kacagjunk,
kacagtatók maradjunk!
Néha úgyis rossz a világ:
víg kedvünkből nyíljon virág!
Szedjük gyorsan nagy csokorba!
Nézzük meg, hogy ki mogorva!
Adjuk néki ezt a csokrot,
vidámságból termett bokrot…
Ő se legyen szomorú,
elkerülje őt a bú!
Most mindenki nevessen;
mosolyogva szeressen!

Csoóri Sándor: Farsangi kutyabál


De érdekes volna,
ha kutyabál volna,
s farsangnak napján
minden kutya
bálba gyalogolna,
nagy kutya is,
kis kutya is,
kit csíp még a bolha.
Komondor kényelmes,
lassú táncot ropna,
Puli Pali csárdást,
ahogy meg van írva;
sötét szőre, bozontja
a szemébe lógna.
Csau csacsacsázna,
a foxi bokázna,
a többi vén kutya meg
leülne a hóba.

Szólások a csillagról

Annyi, mint a csillag az égen:
Megszámlálhatatlanul sok van belőle.

Fényes, mint a csillag:
Ragyogóan fényes.

Tiszta, mint a csillag:
Tiszta tekintetű ember.

Rossz csillag alatt született:
Mindenben szerencsétlen.

Csillagokat lát:
Az fájdalomtól vagy az éhségtől káprázik a szeme.

2011. január 6., csütörtök

Vízkereszt

Ez a nap a karácsonyi ünnep zárónapja, s e napon kezdődik a farsang időszaka.
Vízkereszt napján Jézus megkeresztelkedését ünnepeljük. A jordán folyóban megmerülve Keresztelő Szent Jánostól kapta a keresztséget.
(Ő még csak vízzel keresztelt, Jézus minket már Szentlélekkel keresztel meg.)


Egy szép imádság:

"Áll a rózsa a mezőbe,
Nem rózsa, hanem Boldogságos Szűz Mária,
A szent jászolt egyengeti,
A szent fiát lefekteti,
Kipólyázza, bepólyázza,
Keresztet vet reája,
Mi is vessünk magunkra keresztet:
Atyának, Fiúnak, Szentléleknek, amen."

(Csököly, Erdélyi Zsuzsanna gyűjtése)

2011. január 2., vasárnap

Jézus neve napja

A magyar ember Jézus nevével köszönt: "Dicsértessék a Jézus Krisztus!"
Régen, ha munkába fogtak, útnak indultak az emberek Jézus nevével fohászkodtak, hogy Ő vigyázzon rájuk.




Van, ahol úgy tartják, ha Jézus neve napján hideg van, az állatok megszólalnak, s a hívő ember érti beszédüket.
Déli vidékeinken ezen a napon fogadták föl a cselédeket, hogy Jézus nevének áldásával kezdjék meg szolgálatukat. Ez volt a  "szegődés" napja.