2011. február 4., péntek

Veronika

Amikor Jézus verejtékezve vitte a keresztet a Golgota hegyére, Veronika kendőjét nyújtotta neki.
A kendőn maradt Jézus arcának képmása.


Latinul "verum ikon" hiteles képmást jelent. Innen származhat Veronika neve is.
A kiszombori édesanyák Veronika napon vízben oldott tojásfehérjével mossák meg-, majd kendővel törlik meg kisgyermekük arcát, hogy az  mindig szép tiszta legyen.

Ezt a szép imádságot te is imádkozhatod:

"... Én kimegyek én ajtóm eleibe,
Föltekintek magos mennybe,
Nyitva látom mennyország ajtaját
Abba látok apró madarakat,
De nem apró madarak, hanem szárnyas angyalok,
Szárnyuk alatt korona,
Koronába igaz kert,
Paradicsomkert
Közepiben aranyágas,
Aranyágason aranyszög,
Aranyszögön aranykendő,
Krisztus Jézusnak három csöpp vére,
Boldogasszonynak három csöpp teje,
Aki ebbe megmosdik s az aranykendőhö' törű'közik,
Úgy mehez a Jézus Krisztus színe eleibe, amen."

(Jászalsószentgyörgy, Erdélyi Zsuzsanna gyűjtése)

2011. január 31., hétfő

Kányádi Sándor: Erdőn jártam

Erdőn jártam,
málnát szedtem,
amit szedtem,
mind megettem,
üres a kaska,
mit csináljak,
mit mondjak anyámnak,
ha megkérdi,
hol a málna,
miért üres
a kosárka?
Azt mondjam-e,
jött egy medve,
amit szedtem,
mind megette?
Dehogy mondom,
megijedne.
Jujj!

Az erdő talaján

A fák tövében, a lehullott levelek és gallyak alatt az erdő talaján nyüzsgő élet zajlik.
Egyhektárnyi erdőtalajon állítólag több élőlény található, mint amennyi ember él a Földön.

Mire szolgálnak ezek a kis állatok?
Központi szerepet játszanak a talaj termékennyé tételében, és így a növények egészségét is őrzik. A fák ugyanis  csak úgy képesek a gyökereiken keresztül felszívott nitrogénnel, kalciummal és foszforral táplálkozni, ha a növényi maradványok mikroszkopikus méretet öltenek. Pontosan ezt az emésztési műveletet hajtják végre a talaj kis lakói.

Ugróvillások
Ezek a rovarok vannak a legtöbben. Egy négyzetméteren 200 ezret is megtalálhatunk belőlük! Nagyon kicsik, de a körülöttük lévő növények rágcsálásával rendkívül jelentős feladatot hajtanak végre.

Kétszárnyúak
A legyek és rokonaik tartoznak ide. Nagyon sok petét raknak, és lárváik olyan falánkak, hogy képesek alig néhány nap leforgása alatt egy hatalmas halom levelet trágyává átalakítani.

Bogarak
Ők is rendkívül hatékonyak. A bogarak (például a ganéjtúrók) lárvái a földben élnek, és mindent megesznek, amit találnak: pl. növényeket, ürüléket, tetemeket.

Ezerlábúak és százlábúak
Valójában nagyjából kétszáz pár lábuk lehet. Az ezerlábúak korhadékevők, így hozzájárulnak az erdő növényei számára nélkülözhetetlen humusz termeléséhez (állati és növényi maradványokból). A százlábúak ragadozók.

Giliszták
Kertészkedés közben is mindig találkozunk velük, az erdőben viszont már nem is számoljuk őket: akár négy tonna giliszta is előfordulhat hektáronként. Átlyuggatják és szellőztetik a földet, termékenyebbé teszik a talajt.

Ászkák
Az öreg fatörzsek alatt tucatjával találhatunk ezekből a kis rákféleségekből. A csapadékos helyeket kedvelik, és szintén humuszt termelnek.

Hangyák
A fáradhatatlan, elpusztíthatatlan hangyák több százezres közösségekben élnek egy-egy halom felgyülemlett tűlevél vagy növényi maradvány alatt. Miközben dolgoznak, megkeverik, átforgatják és gazdagítják a talajat.


Éti csiga és meztelencsigák
Ebben a közegben ők is nagyon sokan vannak, mivel kedvelik az aljnövényzet nyirkosságát.

Énekelj minden nap!



 
Három éjjel, három nap nem elég a lábomnak,
Bárcsak ez az éjszaka Szent György napig tartana.

Farsang három napjába' nem vittél el a táncba,
Ha nem vittél a táncba, nem öntesz meg húsvétra.

Elment farsang, itt hagyott, a lányoknak bút hagyott,
De jénnékem nem hagyott, mer' én mindig víg vagyok.

Három kislány a réten, virág van a kezében,
Nem kell nékem a virág, csak az aki csókot ád.

Még ma-holnap itt leszek, holnapután elmegyek,
Édes rózsám, ne vess meg, egyszer-kétszer csókolj meg!

forrás: magyarnota.com

A farsang

A vidám farsang ideje vízkereszt napjától húshagyókeddig tartó, több hetes időszak.
Farsang farkának szombatjától kezdődött a farsangozás. Ekkor adták ki azt a palack bort is, amelyet az elmúlt évben a legények a földbe ástak.

Három napos evés-ivás, móka, alakoskodás, tánc következett. Voltak "kanivó" napok, amikor a férfiak jártak a kocsmába, máskor volt az "asszonyok ivója", ekkor ők gyűltek össze. Asszonyok csak kétszer léphettek kocsmába az esztendő során: Az egyik nap a hamvazószerda utáni "zabálócsütörtök" volt, amikor a hőshagyókeddről megmaradt ételeket fogyasztották el, mert a régi ember ételt még a bolondos farsang idején sem dobott ki.
(A másik alkalom, amikor asszonyok léphettek a kocsmába, amikor a lakodalom után az új menyecskét "beitták" maguk közé.)

Régen farsang idején volt a legény- és leányavatás kemény próbája is. Különböző - nem is könnyű - próbákat kellett kiállniuk a fiataloknak azért, hogy a nagylegények- vagy nagyleányok közé fogadják őket. A legényeknek természetesen más feladatuk volt, mint a leányoknak.

Zajos mulatságok voltak a farsangi lakomák, amelyek a régi ember hite szerint elűzték a gonoszt, a telet, s meghozták a tavaszt. Ezért zajoskodtak, mulatoztak az emberek.

Húshagyókeddi szokás volt a rönkhúzás vagy tuskóhuzás: egy nagy farönköt kerítettek, ezen ült az álvőlegény és az álmenyasszony. A menyasszony beöltözött férfiember volt. A legények vesszőt tartottak kezükben (a virágzó élet jelképe), s ezzel ütögették meg az útjukba kerülő menyecskéket, lányokat, gyerekeket. A rönköt olyan házak udvarára húzták be, ahol vénlány lakott (- vénlány az, akit nem vettek feleségül, pedig már itt lett volna az ideje -), ezzel is kicsúfolva őt.
Így csúfolták őket:

"Húshagyó, húshagyó,
Engemet itthagyó!"

A vénlegényeket csúfondáros énekkel biztatták:

"Házasodj meg vén kappan,
Vedd el ezt a mosdatlant!"

(Közép-Nyárád mente, Barabás I. gyűjtése)

(forrás: Világnak virága c. könyv)

Benedek Elek: A nagyotmondó legény

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl volt, még az Óperenciás tengeren is túl, ahol a kurta farkú malac túr, volt egy szegény ember s annak három fia.
Egyszer a király kihirdetteti az egész országban, hogy annak adja leányát s fele királyságát, bárki fia-borja legyen, aki valami olyat tud mondani, hogy azt ő el ne higgye.
Meghallja ennek a hírét a szegény ember, s mondja a fiainak:
- Na, fiaim, eredjetek, próbáljatok szerencsét! Az idősebb meg a középső fiú azt mondták, hogy ők már csak otthon maradnak, túrják a földet, hanem, hanem a legkisebb fiú kétszer se mondatta magának, indult a király városába.
Hát amikor megérkezik a király udvarába, tele van az udvar királyúrfiakkal, hercegekkel, grófokkal, bárókkal, minden rendű s rangú legényekkel. Mondottak azok mindent, egyik nagyobbat a másiknál.
De mondhattak akármit, a király mindent elhitt.
Mikor aztán szégyenkezve mind eltakarodtak, s kitisztult az udvar, fölment a szegény legény a királyhoz, köszöntötte illendőképpen:
- Adjon isten jó napot, felséges királyom.
- Adjon isten, fiam, hát mi járatban vagy?
- Én bizony, felséges királyom, szeretném feleségül venni a királykisasszonyt.
- Elhiszem, fiam, de aztán miből tartanád el?
- Hát van egy kicsi földünk.
- Elhiszem fiam.
- De van ám két ökrünk is meg egy tehenünk.
- Elhiszem, fiam, hogyne hinném.
- Hm, de a minapában akkorára nőtt az udvarunkban a trágyadomb, mint egy torony.
- Én azt is elhiszem, fiam, hogyne hinném.
- Azt a nagy trágyadombot a két bátyámmal mind kihordottuk egy talyigán három nap alatt.
- Hiszem, fiam, hiszem.
- Az ám, csakhogy nem a mi földünkre hordottuk, hanem a szomszéd földjére.
- Hiszem, fiam, hiszem.
- Mikor ezt észrevettem, hazamegyek, s mondom az apámnak, hogy mi történt.
- Hiszem, fiam, hiszem.
- Kimentünk négyen, megfogtuk a földnek a négy sarkát, felemeltük, s a trágyát szépen a mi földünkre borítottuk.
- Én elhiszem, fiam, ha nem is mondod.
- Azután bevetettük a földünket búzával.
- Hiszem, fiam, hiszem.
- De aztán nőtt ebből a búzából olyan sűrű rengeteg erdő, hogy olyat még felséged sem látott. Termett ott annyi makk is, mint égen a csillag.
- Hiszem, fiam, hiszem.
- Mondja az apám: „Én bizony nem vágom ki ezt az erdőt, hanem veszek egy csorda disznót, s a makkot megetetem.”
- Hiszem, fiam, hiszem, hogyne hinném.
- Az ám, de a disznócsorda mellé pásztor is kellett. - Hiszem, fiam, hiszem.
- Mit gondol, felséges királyom, kit fogadott fel az apám? Felségednek éppen az öregapját.
- Hazudsz, te akasztófáravaló! – kiáltott nagy haraggal a király.
De már most hiába, elszólta magát.
Egyszeribe vendégséget hívatott, a leányát összeadatta a szegény legénnyel, nekiadta fele királyságát, s megígérte, hogy holta után övé lesz az egész.
Csaptak aztán nagy lakodalmat, folyt a bor Hencidától Boncidáig. Mindenki kapott valamit, aki odakerült. Én is egy csontot kaptam, azzal elszaladtam.
Itt a vége fuss el véle!

Énekelj minden nap!


Félre tőlem búbánat, búbánat

Félre tőlem búbánat, búbánat,
Kancsót vágok utánad, utánad.
Egész világ csúfjára, csúfjára,
Megfojtlak egy pohárba, pohárba.

Félre tőlem búbánat, búbánat,
Nem érek én több nyárat, több nyárat.
Ha érek is csak hármat, csak hármat,
Nem rakok én kővárat, kővárat.

Ne bánd édes virágom, virágom,
Hogy így élem világom, világom.
Éljed te is, nem bánom, nem bánom,
Szívemből azt kívánom, kívánom.

Mondókák

Táncoltató:

"Tánci, tánci, galambáci,
Itthon van a Gyuri bácsi,
Táncoljunk hát, balambáci."

Forgó, táncoló:

"Sas, sas, lakatos,
Látom, libád ripacsos,
Addig libát nem adok,
Míg százat nem fordulok."

Mulatságok

Voltak olyan mulatságok, ahová csak nagylegény, nagyleány és felnőtt léphetett be. A lányok a mulatságra csak idősebb nő rokon kíséretében mehettek. Itt már komolyabban is megismerkedhettek egymással a fiatalok.


Mindig a legény kérte föl a leányt a táncra. A leány már előre izgult, melyik legény kéri föl őt: vajon az, aki titokban szíve választottja?
Sok örömöt, de sokszor szomorúságot is okozott a lányoknak a táncmulatság.

Ide jöttünk muzsikálni,
Jó mulatságot csinálni.
Aki minket nem állhat,
Egye meg a  búbánat.


Kerek az én csizmám sarka,
Kereken fordulok rajta.
Kerek az én szoknyám alja,
Legény legyen, ki felhajtja.



Lőrincrévi legény vagyok,
Leányokat csalogatok.
Az én szemem olyan kerek,
Ahányat lát, annyit szeret.
De a szívem olyan igaz,
Ezer közül egyet választ.



Aj, Istenem, de szép dolog,
A sok bolond együtt forog.



Ez a lábam, ez, ez, ez,
Jobban járja mint emez.
Vigyázz lábom, jól vigyázz,
Mer a másik meggyaláz.

(székelyföldi csujogatók)