2015. november 23., hétfő

A walesi bárdok című vers keletkezése

I. A vers keletkezése
1857-ben Ferenc József császár Magyarországra látogatott. Ebből az alkalomból nagy ünnepséget rendeztek a tiszteletére. Felkérték Arany Jánost egy köszöntő vers megírására. Arany azonban nem volt hajlandó a szabadságharcot vérbefojtó császárt dicsőíteni versében. Ezután egy másik költőt, Lisznyai Kálmánt kérték fel a feladatra, s ő meg is írta a köszöntőt. Arany ezen annyira felháborodott, hogy megírta A walesi bárdok c. balladáját, amelyben a zsarnoknak ellenálló költőknek állít emléket. (A nagykőrösi balladák közül való.)

 II. A vers történelmi háttere
A ballada az angol történelem egy régi eseményét meséli el. 1277-ben I. Eduard (Edward) angol király elfoglalta az addig független országot: Wales-t. Ezután meglátogatta meghódított tartományát, s a monda szerint látogatása alkalmával 500 bárdot (költőt) végeztetett ki, mert nem voltak hajlandóak dicsőítő énekeket írni róla.

III. Szóértelmezések
-          Bárd: a walesi énekmondók, akik zenekísérettel adták elő történeteiket; szórakoztatták az urakat a lakomákon. (históriás ének, Tinódi Lantos Sebestyén)
-          Wales: ma Anglia egy tartománya, területe. Régen önálló ország volt.
-          Sire: az angol király megszólítása, jelentése: Felség
-          Lordmajor: London polgármestere
-          Koboz: húros, pengetős hangszer

IV. A vers szerkezete
Egyszólamú, lépcsőzetesen haladó elbeszélés.
A balladai homály(kihagyások) gyorsítják a tempót, s ezáltal fokozzák a feszültséget az olvasókban.
A 31 versszakot a háromszor visszatérő versszak tagolja:
Edvard király, angol király
léptet fakó lován / vágtat fakó lován
Első rész (1-5. vsz.)
Edward király megérkezik Wales-be.
Második rész (6-25. vsz.)
A lakoma leírása Montgomeryben
Harmadik rész (26-31. vsz.)
Edward menekül Wales-ből, majd a londoni képben azt látjuk, ahogy megőrül.

 V. A vers értelmezése:
Edward király Walesbe érkezik. Látogatása korántsem barátságos, igen gúnyos és sértő hangnemben beszél a legyőzött országról.

"Használt-e a megöntözés: / A pártos honfivér? "

"A nép...Oly boldog-e rajt', mint akarom, s mint a barom? "


A király sértéseire egy walesi főúr válaszol, aki a király kíséretében van. Hangja ironikus (mást mond, mit amit valójában gondol):
"S a nép, az istenadta nép / Oly boldog rajta Sire! "
A Sire (Felség megszólításra a magyar sír szó rímel, mely jelenti a temetői sírokat, ahol a király által legyilkoltatott hazafiak fekszenek; és jelenti a zokogást, amely minden kunyhóból kihallatszik, hiszen minden családnál siratnak valakit, aki az életét adta a szabadságért.

A második rész elején a király fogadása félelmetes eseménnyé válik. Általában egy király érkezése hangos, örömrivalgás, hurrázás kíséri. Edwardot azonban néma csend fogadja, amerre jár. A kirendelt nép hallgatása fenyegető jelentést ad ennek a résznek.

A lakoma leírásában az ismétlések lelassítják a cselekményt, a sürgő-forgó szolgahad igyekszik elterelni a király figyelmét arról, hogy milyen kényszeredetten fogadták. Ezt a mozgalmas képet egy érdekes szó: a tereh is fokozza. A teher szó második szótagjának megfordításával mintha a forgatagban elfáradt mesemondó tévesztené el a szót. (Ezt a költői eszközt metatézisnek nevezzük.)

A következő részben (10-12. vsz.) a király kívánsága előrevetíti a tragédiát. A legyőzött országban dicsőítő énekeket akar. A tempó felgyorsul = a király mondatai egyre rövidebbek, tele vannak felkiáltásokkal, felszólításokkal.

Előlép az első bárd: fehér galamb, ősz bárd emelkedik
A metafora egyaránt utal az öreg énekes kinézetére: fehér a haja, szakálla; és a természetére: békét szeretne. A walesiek békéjét a király tette tönkre hódító háborújával. A bárd felcsapó indulatát, a csendet váratlanul feltépő ének stílusát a a cs, r, g hangok bántó zaja mutatja. S mi értelme volt a pusztításnak? A költő egy hasonlatsorral mutatja meg a halál rettenetes képeit. A csatamezőn úgy arat a halál, mint a parasztok a szántóföldeken. Egyetlen kaszasuhintással százával hullik el a gabona. S a szegények tallózása (keresgélése a mezőn) félelmetes eseménnyé válik: a levágottak mezején túlélőket, hozzátartozókat keresnek.

A második bárd ifjú, de nem kevésbé elszánt, mint az első. Énekét úgy kezdi, mintha egy szép, romantikus történetet adna elő. Ezzel eltereli a király figyelmét, s van ideje kimondani még néhány vádat, mielőtt a király őt is elhurcoltatja. Az ifjú bárd énekének első sorait a lágy mássalhangzók teszik puhává, kellemessé (két rövid sorban 6 l hang található), s ebbe a nyugalmas hangulatba durván tör be a harag hangja: az sz hangok sziszegése (szüzek, panasza, szűz, szülj, szoptass..)

A harmadik bárd már hívás nélkül állít be, s veszi át a szót az elhurcoltaktól. Sokan azt tartják, hogy Arany saját magát festette meg ennek a bárdnak az alakjában. Erre utal az elhunytra, a csatában elesett "derék"-re történő utalás, akiben már a korabeli közvélemény is Petőfit vélte felfedezni.
A harmadik, s egyben befejező részben megváltozik a bevezető versszak, itt a király már nem lépked, hanem vágtat, méghozzá elfele. Menekül vérengzésének helyszínéről.

Arany az utolsó részben azt a képet festi, meg, ahogy a bűntudattól gyötört király megőrül: hangokat hall, melyeket sem parancsszóval, sem lármával nem tud elnyomni, hiszen belülről fakadnak. A bűn magában hordja a büntetést - vallja Arany, s ezt a tételt több balladájában is megfogalmazta.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése