2017. február 23., csütörtök

Ősi mesterségek - fafaragás

Gyönyörű szép faragásaink nem elsősorban díszítő céllal készültek, hanem ősi festett, faragott, szőtt vagy hímzett minták mindig valamilyen jelentést hordoztak.
Azok az ősi jelek, amelyeket már az ősember is rajzolt, karcolt, olyan jelek, amelyekkel minden ember együtt születik, a Teremtőtől kapja ezek ismeretét. Ezeket ősképeknek nevezzük.

A szépen faragott tárgyakat a falusi ember mindennapi tárgyként használta:

A sulykolóval csapkodták az asszonyok a ruhát, amikor a patak vizében mostak.


A járomba tették az ökör fejét, hogy rendben húzza a kocsit.


A rokkával fonták az asszonyok a fonalat.


A bot, a pipa, a csésze, a sótartó, az ostor a pásztorember mindennapi társa volt.


A tükröst és borotvatokot a férfiember rendszeresen használta.
A konyhai eszközöket is kifaragta a régi ember, csakúgy, mint a bútorait, kapuját.


A faragáshoz talán legjobban a pásztorok és a székely emberek értenek.

Többféle módon készülhet a faragás:
Az egyik módszer, amikor a minta domború, a minták között lévő részt szedi ki késével, s szépen kitisztogatja azt. A legtöbb pásztor nem rajzolja elő a mintát. Kézbe veszi a fát, a kést, s mindjárt kerekíti a virágokat, ahogy a kedve kívánja.

A faragás másik formája a karcolás. Először a fát szép simára dörzsöli a pásztor. Régen üvegcseréppel is csiszoltak, de az igazi pásztor a simításhoz "siklót" /sikorlófű: zsurlóféle növény/ használ.
A megsimított fa felületére éles kés hegyével vékony vonalkákat, alakokat rajzol. Azután fekete kenőcsöt dörzsöl bele, hogy az alakok jól kirajzolódjanak. Amikor bedörzsölte a karcolt mintába a festéket, egy kis zsírt vesz kalapjáról, s ezzel is bedörzsöli a faragását. Ezután megint simára csiszolja a munkáját.

A mintázás legmunkásabb, ám legszebb módja a "spanyolozás". A pásztor a megcsiszolt fába szép formákat mélyít. Ha pl. virágot farag, a virág helyét kiszedi.

Aztán a boltban kapható különféle színű spanyolviaszt apró darabokra töri, majd egy megfelelő színű darabot beletesz a mélyedésbe. Megmelegített kanálnyéllel vagy késpengével bele is nyomkodja, s elkeni a viaszt úgy, hogy a mélyedésbe beleágyazódjon, majd lecsiszolja a tárgy felületét.

A székely faragásSzabályos forma a "rózsa" (rozetta).
Kör alakú, ékrovással készített minta. Olyan, mint egy csillag. Nem véletlenül, hiszen ezek a minták napjelképek, a Napot jelöljük velül.


Ezek a minták ősi formáink. Ilyeneket látunk a főfákon, a székelykapukon.
És miért éppen a székelyeknél? Mert ők a Nap és a fehér ló népe, mint ahogy a többi magyar ember is az, csak nálunk maradt meg a mai napig élő hagyományként. (Címerükön is látjuk a Napot.)
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése