Pósa Lajos

Fiatal korától mindhaláláig és még azután is néhány évtizeden át az egész ország "Pósa bácsi"-ja volt.
Ezernyi gyermekvers, köztük legalább 40 remeklés és az általa negyedszázadon át mintaszerűen szerkesztett Az én ujságom meghatározóan szólt bele gyermekeink, sőt akkori felnőtteink tömegeinek irodalmi ízlésre és fogékonyságra nevelésébe, vallásosságának, erkölcsiségének és hazafiságának táplálásába.

Bródy Sándor, a nagy hatású író, az egész modern hazai irodalom ösztönzője, és Hermann Ottó, a vele kortárs tudomány egyik főalakja együtt tartotta és hirdette kulturális életünk egyik főalakjának.
A gyermekekhez szóló magyar irodalom klasszikusai - Benedek Elek, Sebők Zsigmond, majd Móra Ferenc is - mesterüknek és példaképüknek tudták. Az akkoriban - és még jó ideig - oly népszerű "magyar nóta" legművészibb mesterei - Dankó Pista, Lányi Géza - főként az ő dalait zenésítették meg (állítólag több mint 400-at), de még a fiatal Bartók Béla is öt Pósa-versből csinált magyar nótát.

Pósa Lajos költő és hírlapíró 1850. április 9-én született Radnóton, Gömör vármegyében. Középiskoláit Rimaszombaton kezdte el, Sárospatakon, a nagynevű református kollégiumban fejezte be.
Egyéves reáliskolai segédtanárkodás után először Budapesten volt hírlapíró, majd a Szegedi Napló munkatársa lett. 1883-ban kinevezték a szegedi színház titkárának.
1889 végére már országos reputációval rendelkező gyermekköltőként hívta őt a fővárosba a Singer és Wolfner Kiadó.
Ekkor alapították meg Az én újságom című legendás gyermekirodalmi folyóiratot, amelynek Pósa 1914. július 14-én, kilencvenhat évvel ezelőtt bekövetkezett haláláig szerkesztője volt. Pósa bácsi költészetével, felesége, a népszerű „Pósa néni” meséivel, folyóiratával a dekadencia divatjának XIX. századvégi, XX. század elei korszakában divatba hozta az életörömöt, a hazaszeretetet, Isten és a család tiszteletét.


Pósa Lajos: Az Én Újságom

Itt van, itt Az Én Ujságom!
Csakhogy itt van, régen várom.
Napkeletről tündér hozta,
Ez aztán a kedves posta!

Tele dallal, tele képpel,
Telistele szép mesékkel.
Mese, mese, tarka szárnyon,
Fogjátok meg, el ne szálljon!

(Pósa Lajos, 1889. december 15.)




Művei








Pósa Lajos: Imádság.

Őre a világnak!
Jó atyám, imádlak.
Bizva kelek, fekszem,
Megtartasz te engem.
Egész világ ott van
Ölelő karodban,
Akaratod nélkűl
Egy hajszál se görbűl.
Őre a világnak!
Jó atyám, imádlak.


Pósa Lajos: Tél és tavasz.

De mogorva, de goromba
Ez az öreg télapó!
Meg-megrázza a szakállát,
S hull belőle, hull a hó.
Szél koma se szundikál,
Éjjel-nappal muzsikál.
Télapó meg haragjába'
Csak a havat hajigálja,
A vándorlót betemeti,
Jó éjszakát kiván neki.
Jégcsapot tűz az ereszre -
Sir a madár, oh, ereszd be!
Várj csak, várj csak, te kegyetlen,
Te mogorva télapó!
Lesz még tavasz: nem kell bunda,
Nem kell meleg takaró!
Leszáll az az égi lány
Napsugaras kocsiján,
Kis kosárral a kezében,
Mit nem csinál jó kedvében!
Csókot nyom a fehér hóra
S ibolyával teleszórja,
Nem didereg kinn a madár,
Fenn a fényes magasba' jár.